A minap nézegettem a youtube-on az anorexiás videókat és többek között találtam egyet, ami mélyen megérintett. Különösebben nem tudom miért, talán a szöveg, a dallam és a történet együttesen hatott rám így.

Akit érdekel, nézze meg:

Ha nem működne a lejátszás akkor kattints ide.

A videó közben folyton az járt a fejemben, hogy mennyire jó és milyen hálás vagyok azért, hogy mindez már csak az emlékeimben él. Akkor és azóta is azon töprengek, hogyan is adhatnám át mindazt, amit a gyógyulással nyertem szavakkal azok számára, akik még küzdenek az evészavarokkal. Nagyon nehéz érzéseket szavakba önteni, szinte lehetetlen.

Úgyhogy, legszívesebben varázsolnék, és a csodapálcám egy-egy suhintásával megszabadítanám ettől a rémálomtól azokat , akik benne vannak. Ugyanakkor eszembe jut, hogy számomra is az adott hatalmas erőt és örömöt, hogy saját magamnak sikerült megküzdenem a démonjaimmal.

De tényleg küzdelem volt, vagy inkább elfogadás és szeretet? Kinek, minek az elfogadása és szeretete? Szerintetek?

De miért is érdemes nekivágni és meghozni azt a bizonyos döntést? (Mert a döntéssel, a fejünkben kezdődik minden. A legelső és legnehezebb lépés az, hogy beismerjük, baj van, majd elhatározzuk, hogy az életet választjuk.)

• azért, mert élni jó
• mert élvezni az életet, úgy hogy néha igenis megengedjük magunknak, hogy kicsússzunk az önkontrol alól, még jobb
• mert amint nem kizárólag az evés-nem evés gondolata szerepel a figyelmünk középpontjába, észrevesszük, hogy mennyi érdekes, szép dolog van, amire a figyelmünket fordíthatjuk
• mert jó, hogy van életerőnk és nem érezzük folyton gyengének, levertnek magunkat
• mert jó, hogy az evés nem valami kényszeres cselekvés, hanem egy élvezetes dolog (bulimiásként szinte soha nem éreztem, élveztem annak az ízét, amit ettem - nem az volt a cél)
• mert végigjárni egy hosszú és gyötrelmes utat, a gyógyulás útját, nagyon embert próbáló feladat, de az út végén hihetetlenül jó érzés az, hogy sikerült, végigcsináltam
• mert egy betegség, és annak a lelki, testi feldolgozása hatalmas tanulási, fejlődési lehetőség, ami pedig tulajdonképpen a földi életünk célja
• mert arra születtünk, hogy boldogok, egészségesek és életörömben gazdagok legyünk
• mert a szenvedés nem erény!!!!!!!!!!!!!!!!!!
• mert az önsanyargatás nem fog megtisztítani, se felemelni, maximum elpusztítani
• mert az öröm, és jó értelemben vett életélvezet viszont magával ragad másokat is és ezáltal az ő életük is jobb lesz
• mert nem érdemes éveket arra fecsérelni, hogy az önutálatunkba süppedve györötjük magunkat,
• mert senki, és semmilyen csoda nem tud kiemelni a mélyből, csak mi tudunk kimászni; érdemes hát minél előbb elkezdeni kapaszkodni
• és végül, mert ha te is meggyógyulsz segíthetsz másoknak, átadhatod a tapasztalataidat és ha csak egy halvány reménysugarat adtál valakinek, már akkor megérte