Ez a téma legnagyobb kérdése! Mikor úgy érzed minden rendben...tényleg. De ez az egész olyan, mint valami idióta szenvedély, és a hajlam, amivel születtél,predesztinál az állandó kínlódásra.

Nekem például íriszdiagnosztikán mondták, hogy hajlamos vagyok a depresszióra...Na tessék- örülök neki, köszönöm- és tényleg: elég valami egészen apró dolog és vége az elhatározásnak, semmi nem számít, elborul az agyam és zabálok...aztán megpróbálom kihányni.

Miért pont én? Szerintem senki nem hinné el rólam, hogy pont én! Ezt utálom a legjobban! Lehet, hogy pont ezért...