Tipikus mondatkezdés, nem? Hányszor mondam magam is ilyeneket, hogy:

Majd meggyógyulok, ha végre elköltözöm otthonról.

Majd meggyógyulok, ha végre lesz normális párkapcsolatom.

Majd meggyógyulok, ha találok olyan szakembert, aki segít.

Majd meggyógyulok, ha nem cseszegettek.

.......... és még sorolhatnám.

Egy baj van ezekkel a mondatokkal: a "majd" az egy olyan időpont, ami soha nem jön el.

Az egyetlen valóság az a most. A most az, amikor tehetünk valamit önmagunkért, az életünkért. A majd mire eljön, most lesz belőle. Tehát ha a majdra várok, akkor akár borítékolhatom is, hogy az állapotom soha nem fog változni.

Szerintem, és ez lehet, hogy kegyetlenül fog hangzani, annak van egyedül lehetősége a gyógyulásra, aki ezerrel elhatározza, hogy most azonnal elkezd változni. És belead apait, anyait. Nem másoktól vár segítséget, nem másokat okol, hanem felelősséget vállal önmagáért, azért ahol éppen tart, és onnan kezd el építkezni. A mostban. Elfelejti a múltat és a jövőt, és most megtesz mindent azért, hogy jobban legyen.

Ehhez persze kell egy komoly elhatározás. Kifogásokat, magyarázatokat félredobva, mélyen önmagunkba nézve eldönteni, hogy mit is akarunk. Lehet önámítani, önmagukat és másokat áltatni, hazudozni, de minek. Magamnak minek hazudok. Ha jó nekem az evészavar, akkor vállaljam, és éljek úgy, de akkor ne nyavalyogjak, ne sajnáljam magam. Akkor éljem meg azt, száz százalékosan. Ha viszont nem jó nekem, akkor változtassak.

Baromi nehéz lesz, nehezebb, mint bármi. De megéri. Félreértés ne essék, nem az a nehéz, hogy akaraterővel abbahagyom a fogyókúrát, vagy a hányást. Azt lehet ideig-óráig csinálni, embere válogatja, ki meddig bírja. Hosszútávon úgysem hoz eredményt.

Az a nehéz, hogy magamba nézek. Elfogadom magam és elkezdek dolgozni magamon. Keményen. Nincs kifogás, nincs ujjal mutogatás, hanem egyedül én vagyok a felelős azért, amilyen jelenleg az életem. És egyedül én tudok tenni azért, hogy jobb legyen. Rajtam áll, vagy bukik minden. Én döntök. A döntésem következményeit pedig vállalom. (Na az ilyen hozzáállás az, aminek a talaján az evészavar és egyéb önsajnálaton alapuló betegségek elpusztulnak. Nincs miből táplálkozniuk.)

Ha beteg akarok lenni, beteg leszek. Persze közben rinyálhatok, hogy milyen rossz nekem, de őszintén, kényszerít valaki?

Ha meg akarok gyógyulni, és ezért bármire képes vagyok, akkor meg fogok gyógyulni. Akkor minden és mindenki segíteni fog. Fejben dől el minden!!!!!!!!

Szóval mit választasz? Majd vagy most? Rinya vagy felelősség?

Ha megérted azt, amit írtam, akkor talán nem tart olyan soká rájönnöd a lényegre, mint nekem, és előbb szabadulsz. Előbb kezdhetsz el valóban élni :-)