Tudom írtam már arról, hogy szerintem mi vezet el a gyógyuláshoz, de úgy látom, újra elő kell vennem.

Olvasgatom a leveleiteket, a forum-bejegyzéseket és azt érzem, nem mindig jó helyen keresitek a megoldást. Elnézést, hogy egy csomó levélre nem válaszolok, és nem írok a fórumra sem. Egyszerűen nincs rá kapacitásom :-(

No de vissza a gyógyuláshoz....

Szentül hiszem és meggyőződésem, hogy az önfejlesztésben van a megoldás kulcsa. Mind az anorexia, mind a bulimia egy nagyon komoly és mély önértékelési zavarból fakad. Akár tudatosul az illetőben, akár nem.

Az teljesen lényegtelen, hogy ki, vagy mi okozza ezt a konfliktust, a lényeg az, hogy az egyén valami miatt kibillent az egyensúlyából, a harmóniából. Nem úgy tekint önmagára, ahogyan azt egy kiegyensúlyozott ember teszi.

Csúnyának, rondának, szerencsétlennek, undorítónak, bénának, gáznak, butának, nem kívánatosnak, stb. tartja magát. Ebbe belefér az is, hogy anorexiásként lefogyva, csont-vékonyan hirtelen mások felett állónak kezdi érezni magát, látszólag megnő az önbizalma stb. Attól ő még a lelke mélyén ugyanaz a szárnyaszegett kis valaki, aki képtelen elfogadni és szeretni önmagát.

Mindezekből következik, hogy aki IGAZÁN MEG AKAR GYÓGYULNI az akkor teszi a legtöbbet önmagáért, ha saját magával kezd el foglalkozni.

MEGISMERNI, ELFOGADNI, MEGSZERETNI ÖNMAGÁT ÚGY AHOGY VAN.

Tudom ez nem könnyű, egyedül pedig még nehezebb. DE számtalan módszer van, ami ebben segíthet. Nem meggyógyítani fog, arra rajtatok kívül senki nem képes, hanem segít abban, hogy ráeszmélj saját értékes mivoltodra.

Persze mindez munkás, rá kell szánni magad, utána kell járni, el kell menni, adott esetben fizetni kell érte, és ami a legfontosabb oda kel tenni magad. Kinyílni magad előtt, végigjárni azt, amit eddig csak halogattál.

Lehet, hogy fájni fog, lehet, hogy nem lesz könnyű, de hidd el, A GYÓGYULÁS NEM FOG AZ ÖLEDBE HULLANI. Keményen tettél azért, hogy tönkretedd, megbetegítsd magad, az a minimum, hogy a gyógyulásért is megdolgozz. NEM MÁS, TE!!!!!!!!!

Szerintem az akaraterőt, a "majd én megállom, hogy ne zabáljak, vagy koplaljak" hozzáállást el lehet felejteni. Az csak tünetkezelés. Ha nem oldod meg magát a problémát, ha nem mész a mélyére, akkor kezelgetheted a tüneteket, ideig-óráig talán sikerül is eltüntetned, de az attól még ott van és bármikor visszajöhet.

Rakd rendbe magad, gyógyítsd meg a lelked és a betegség el fog múlni. NEM LESZ RÁ SZÜKSÉG!!!!!!!!!!!!!