Véleményem a médiáról nem volt igazán pozitív. Eddig.

Kapcsolatunkat leginkább az jellemzi, hogy nincs kapcsolatunk. Nincs tévém, nem igazán hallgatok rádiót, olvasok újságot.

Ha valami érdekel, akkor utánaolvasok az interneten.

Ha zenét hallgatok, vagy filmet nézek azt CD-ről, vagy DVD-ről teszem.

Mindezt azért, mert nem szeretem, ha agymosnak, manipulálnak, vagy rémisztgetnek.

Kezdődött azzal, hogy kamaszként nap, mint nap a TV előtt ültem, néztem a sorozatokat és csak álmodoztam egy olyan valóságról, amiről tudtam, hogy soha nem lesz az én valóságom.

Szebbnél szebb testek, sikeresebbnél sikeresebb emberek, végül mindig minden jóra fordul, a jó elnyeri jutalmát, a rossz a méltó büntetését. A csúnya, szerencsétlen lány megszépül és meghódítja a világ legszebb, legszexisebb és persze legmagasabb lelki minőséggel rendelkező pasiját.

Én meg csak ültem a TV előtt, keseregtem azon, hogy én miért nem vagyok ilyen szép, jó alakú, sikeres, stb. - és vártam a csodát, ami a filmekben mindig megtörténik. A fordulatot, ami után minden jóra fordul, de sajnos nem jött.

Szépen lassan belém ivódott, hogy ha szép leszek, akkor biztos minden megváltozik. Így a fogyókúra ötlete tűnt a legjobbnak ahhoz, hogy a nagy fordulatot előidézzem.

Azt meg tudjátok, hogy a fogyókúrámnak mi lett az eredménye. A nagy fordulat azonban nem jött el. Nem éreztem szebbnek, sikeresebbnek magam. Ma már tudom miért....

Aztán egyszer egy bulvárlapot lapozgatva, olvastam a bulimiáról egy cikket. Ez a nem éppen veszélytelen betegség úgy volt beállítva, hogy mekkora nagy buli, mert egy modell ikerpár ezzel tartja kordában a súlyát. Így ehetnek bármennyit, mégsem híznak el. Gondoltam ezt én is kipróbálom. Ennek is tudjuk mi lett a következménye.....

Kb. 1 éve felkeresett egy rádiós szerkesztő, hogy műsor készül az evészavarokról, és szeretnék, ha én is beszélnék benne. Nagy lelkesedéssel igent mondtam. Kár volt. A témát elbagatellizálták, úgy állították be az evészavart, mint valamiféle ostoba hóbortot.

Nem sokkal később felkeresett egy bulvárlap riportere, hogy szeretne velem interjút készíteni a bulimiával kapcsolatban. Kapásból nemet mondtam, mondván nem érdekelnek a bulvárlapok. De ő győzködött, hogy ez más, és ezzel segíthetnék másokon, bla bla bla.

Rendben, mondtam, de lennének feltételeim. Mielőtt megjelenik a lap, elküldi a cikket, hogy átnézzem. Hát elküldte. Vicces volt. Úgy tűnt az egész mintha a pszichológus mondta volna az okosságokat, amik persze szó szerint megegyeztek azzal, amit én írtam neki, nekem pedig az ostoba bulimiás kislány mondókáját hagyta. Kijavíttattam vele, de még így is érdekes lett a végeredmény.

Ilyen előzmények után, pár hete kaptam egy emilt a Civil Rádiótól, hogy ott is lenne egy evészavarokról szóló műsor és megkérnének, hogy mondjak pár szót a tapasztalataimról. Gondolhatjátok mi volt az első gondolatom :-)

Viszont arra gondoltam, nem hagyom, hogy a negatív előítéleteim alapján döntsek. Adtam egy esélyt a dolognak........

Nem bántam meg. Színvonalas műsort csináltak, ami átgondoltatja velem a médiát érintő negatív véleményemet :-)

Mert nem kellene, hogy a média pusztítson. Pont ellenkezőleg. Mivel véleményformáló hatása van, nagyon fontos lenne, hogy értéket közvetítsen.

Mert megfelelő információ birtokában valaki lehet, hogy nem lesz evészavaros, vagy ha már az, akkor esetleg könnyebben kijön belőle.

Mert az evészavarokról igenis kell beszélni, sőt sokat kellene tenni a megelőzésükért.

Mert, ha az terjedne el a világban, hogy minden ember értékes és szeretetreméltó, függetlenül attól, hogy duci, vagy sovány, fehér, fekete, vagy sárga, ha a kritizálás, ítélkezés helyett az elfogadást propagálnánk, akkor sok minden más lehetne.

De hát abban nem igazán lenne pénz. Ki menne plasztikai sebészhez, ki venné meg a méregdrága kozmetikumokat, amik mellesleg tele vannak durva méreganyagokkal  (akit jobban érdekel, hogy mit ken magára, javaslom, hogy olvasgassa a www.antalvali.hu oldalt).

- ha nyomorultul érezzük magunkat, mert akkor kiszolgáltatottak vagyunk, és bármit megteszünk, hogy értékessé váljunk,

- ha minél több az ostoba ember, mert annál nagyobb tömegeket lehet manipulálni, irányítani,

- ha betegek vagyunk, mert akkor növelhetjük a gyógyszeripar amúgy is tetemes profitját.

Valójában a világ akkor működhetne jól, ha az erőfeszítéseket azért tennénk, hogy mindenki megtalálhassa önmagát, és kiteljesedhessen önmagában.

Mert kivétel nélkül minden ember boldognak, egészségesnek, teljesnek születik. Azonban mire felnövünk elhisszük, hogy ez csak néhány embernek adatik meg, és belesüppedünk egy olyan életbe, ami a lelkünknek nem okoz örömöt.

Ezért megpróbáljuk valahogy kitölteni az űrt, amit belül érzünk. Mértéktelenül vásárolunk, koplalunk, eszünk, átszabatjuk magunkat stb. Pedig minden ott van bennünk, amitől jól érezhetnénk magunkat.

Mernünk kellene végre vállalni önmagunkat, meghallani belső egyedi lényünk szavát, és felelősséget vállani önmagunkért!!