Sokan jeleztétek, hogy örömmel vennétek pár újabb blogbejegyzést.

Ezúton köszönöm a sok támogatást, ösztönzést, jó szót :-)

Remélem hamarosan, amint lecseng a tanulós, vizsgázós időszakom, újra megosztom majd veletek a gondolataimat, tapasztalataimat.

Addig is álljon itt egy dalszöveg-részlet Santana-tól, aki mint mindig, most is a szívemből szólt:

"When darkness comes and it surrounds you

There's a light inside you, let it show the way

No matter how far you have fallen, you can hear the callin'

This is what is said

I love you, said I love you right now

I need you, I need you right now

I want you, said I want you right now

I'm with you, said I'm with you right now..."

Santana: Right now

(Multi-Dimensional Warrior)

Na ez az a fény, ez az a belső erő, ami mindenkiben ott van.

Ide kell leásni, ez a gyökér, amiről régebben írtam.

Ha ide sikerül eljutnod, rájössz, hogy csodálatos vagy, úgy ahogy vagy, és nem kell másnak lenned. Ez a béke, öröm, megnyugvás helye. És az út, ami idevezet az nem más, mint az elfogadás, önismeret. Az ellent nem állás művészete.

Érdekes dolog az ellenállás. Ha az ember valaminek ellenáll, megfeszül, merevvé válik. Ami merev, az pedig könnyen sérül, törik.

Megfigyeltem, és ez az élet minden területére igaz, hogy ha nem állok ellen, akkor rugalmas maradok, és hamarabb célba érek. Akkor valahogy minden úgy történik, hogy végül jó lesz nekem.

Lehet, hogy ez egyfajta gesztus az Univerzum felé. Egy gesztus, ami azt üzeni: Bízok benned és magamban, elfogadom, ami jön. Elfogadom, mert nem tudom mi a célod vele. Lehet, hogy elsőre rossznak tűnik, de valószínűleg hosszú távon beleillik a képbe, ami végső soron a fejlődésemet szolgálja.

Az evészavarokban is ez a tiszteletteljes elfogadás, alázat visz el a gyógyuláshoz.

Az elfogadás azonban nem feladás. (Ezt már írtam, de nagyon fontos a kettő közti különbség.)

Az elfogadáshoz sokkal több erő és bölcsesség kell, mint a feladáshoz. Mert a feladás megfutamodás, menekülés, az elfogadás pedig egy jól átgondolt, bátor döntés, ahol az ember egyenes háttal és nyitott szívvel megy elébe annak, ami elkerülhetetlen. 100 százalékosan beleteszi magát, és végig tudja, hogy van az egészben valami felsőbb szándék.

Pont így éreztem, amikor elfogadtam, békét kötöttem az evészavarommal. Azt mondtam magamban, jöjjön, aminek jönnie kell. Itt vagyok, elé megyek, de nem menekülök többé. Megpróbálok a lehető legtöbbet kihozni magamból, az életemből, de ha nem múlik el, nem omlok össze. Hát elmúlt.

Valószínű feloldódott a lelkemben, vagy az energetikai rendszeremben az a blokk, ami az egészet okozta. Visszaállt az egyensúly.

Ez persze nem jelenti azt, hogy másnál is pont így történik, vagy hogy ez egy bevált recept. A bevált recept az teljes mértékben egyéni. Az összetevők lehetnek hasonlóak (elmélyedés ömnmagunkba, önmagunk megismerése, önmagunk elfogadása), az elkészítési mód azonban eltérő lehet :-)

Na csak lett egy kis időm........... (ennyit a tanulásról, de ez jobban esett, mint a kiválasztás szervrendszere :-))))))))))))