Az a nagy baj az értékekkel, hogy régóta hamis értékekben hiszünk, és egyre jobban kezdjük elfelejteni, hogy mik is azok a dolgok, amelyek igazán értékesek.

Érdemes lenne megállni egy pillanatra és körülnézni. Körülnézni, hogy mik és kik vannak körülöttünk, hogy miket és kiket tartunk fontosnak, mikért és kikért küzdünk. És ha már nem is emlékszünk arra, hogy mi az igazi érték, akkor sincs baj, mert a belsőnkből fakadó érzés megadja a választ.

Ahogy elnézem a pénz, és az azon kapható tárgyak, menő cuccok, mindenféle kütyük, fiatalító, szépítő cuccok szinte fontosabbá váltak, mint bármi más. Megveszünk mindent, mert minden kell nekünk. Ezért dolgozzuk halálra magunkat, végezzük az unalmas, lélekölő munkánkat, hogy törleszthessük a hiteleinket, vagy újabb boldogságpótló, magányűző valamit vehessünk magunknak. Mert ezt csináljunk, csak nem vesszük észre. Keressük a boldogságot a tárgyakban, ideig-óráig meg is kapjuk, aztán persze elmúlik és ott maradunk ugyanolyan nyomorultul, mint addig. Ezért újabb és újabb valamit akarunk birtokolni. Az egész egy véget nem érő körforgás.

Azt hiszem úgy nagy általánosságban azért, mert beteg a lelkünk. Elvesztettük a gyökerünket, a kapcsolatot magunkkal, a természettel, a többi emberrel. Nem tartozunk sehova. Csak bolyongunk végig az életünkön, tömegek vesznek körül, mégis magányosak vagyunk, tárgyak tömkelegével rendelkezünk, és mégis szegények vagyunk.

És ez a mi kis magányos és szegény lelkünk mivel borzasztóan nyomorultul érzi magát, produkál bizonyos tüneteket; először gyengébbeket, majd erősebbeket. Ezeket a tüneteket vagy nem vesszük észre (mert nem akarjuk), vagy nem tulajdonítunk neki akkora fontosságot, vagy teljesen másképpen próbáljuk kezelni, mint ahogy kellene.

Mert normális esetben társas lények vagyunk, szeretnünk és segítenünk kellene egymást. A fals értékek helyett az igazi értékekre koncentrálni és azokat táplálni, óvni. Az elidegenedés helyett közeledni, a kritizálás helyett elfogadni, az utálkozás helyett szeretni, az agresszió helyett a békés együttélésre nevelni. De amíg a pénz a legnagyobb úr, amíg mindig csak egyre többet akarunk birtokolni, amíg mindenáron többnek, szebbnek, okosabbnak akarunk látszani másoknál, addig pont az ellenkező irányba megyünk. Ez az irány pedig nem jó a lelkünknek, nem erre születtünk. Ettől a lelkünk sorvad, pedig nőnie, fejlődnie kellene. Nőni és fejlődni pedig csakis a szeretet, elfogadás által tud.

Félve mondom ki, de nem véletlen ez a világválság (túl azon, hogy jól megfontolt lépések eredménye). Jó arra, hogy megmutassa, egyik pillanatról a másikra elpusztítani, értéktelenné tenni, csak a fals értékeket lehet. Egy perc alatt elveszítheted a házad, az autód, az egzisztenciád – mindazt, amiről azt gondoltad, hogy az életed.

A benned lévő szeretetet, a belső békédet, az emberségedet, a méltóságodat soha nem veszíted el.